8,5 Euro óránként...
Fura cikkek, és az azokhoz fűződő hozzászólások jelennek meg mostanában a Németországban hatályba helyezett Minimálbértörvénnyel kapcsolatban. Ha esetleg nem lenne világos, a törvény szerint jelentősen emelkedett azon nem német állampolgárságú munkavállalók száma, akik részére német területen történő munkavégzés esetén kötelező megfizetni a bruttó 8,5 Euro munkabért.
Egyik nem elhanyagolható terület a fuvarozás, szállítmányozás, ahol is a gépjármű Németországi tartózkodása alatt érvényes ez a rendelkezés. Akkor is, ha a címzett, vagy a feladó nem Németországban van, csupán átutazik a szállítmány az országon. Olvasva a cikkeket, a hozzászólásokat, meg kellett állapítani: sokan nem értik a működést, az okokat, valamint a lehetőségeket, továbbá fogalmuk sincs a magyar vállalkozók helyzetéről.
Nem meggyőzni áll szándékomban senkit. Bárki, aki olvassa ezt a blogot, annak tudnia kell, nem az a cél, hogy a magyar fizetések mellett tenném le voksomat. Csupán egy kicsit rávilágítanék néhány, a munkavállalók előtt talán ismeretlen tényre.
Először is a német rendelkezés hátteréről szólnék. Bizonyára sokaknak nem mond semmit az a szó, hogy kabotázs. Akinek igen, sem biztos, hogy tudja, mit is jelent valójában. A nemzetközi porondon hosszú ideig elfogadott szabályozás volt, hogy egy adott oszág területén belül a hazai vállalkozások voltak hivatottak a belföldi áru, valamint személyszállítási feladatokat elvégezni. A külföldi vállalkozások ezeket a feladatokat egyszerűen nem végezhették el. Ez a szabály egyfajta biztonságot adott az adott ország hazai szállítóinak. Azonban az Európai Unió alapelveinek érvényesülése érdekében ezt a szabályt jelentősen enyhítették, így lehetőség nyílt arra, hogy már a nem honos vállalkozás is vállalhatott, vállalhat fuvarfeladatot egy országban az uniós tagállamok területén. Másik nem elhanyagolható tény, hogy az utóbbi 20-25 évben a bezárkózott német, francia, angol fuvarvállalkozások nem szívesen végeztek saját országhatárukon átnyúló fuvarfeladatot. Azonban, szintén az utóbbi évtizedek fejlődése okán, igény jelentős mértékben keletkezett. A piaci űrt, köszönhetően a hátrányosabb lehetőségekkel és erőforrásokkal rendelkező keletinek nevezhető országoknak, a lengyel, magyar, román, szlovák fuvarozók kihasználták. Jelenleg a lengyel fuvarozók az európai fuvarpiac 30%-át magukénak tudhatják! Itt kell megjegyezni, hogy a magyar vállakozók ennek töredékét képesek elvégezni... A fuvarpiac robbanása, a kabotázsszabály enyhítése miatt a német, francia, angol (és természetesen a "nyugati" országok) területeken jelentős piacvesztés veszélye fenyeget manapság. Ez természetesen a nyugati fuvarosoknak nem kielégítő. Mit lehetne tenni? Gondolták egy nagyszerű, uniós jogintézmény segítségével, mely a munkavállalók szociális helyzetének javítására hivatott, ki lehet söpörni a nem kívánt elemeket hazájukból. Bár indoklásuk akár elfogadható is lehetne, mégis, itt lehet megjegyezni, hogy a felajánlott fuvardíj, melyet a nem kívánatos keletieknek biztosítanak, csupán 50-60%-a a honos vállakozásoknak biztosított fuvardíjnak. És igen, nem arról van szó általában, hogy a "kétruppós" keleti fuvaros ajánl alá az egyébként korrekt árnak. Nem bizony! Mit lehet tenni, el kell fogadni, hiszen, (bár bizonyára most sokan felhördülnek), el kell tartani a családokat. Igen, a munkavállalókét, a kiszolgáló személyzetét, és bármilyen ellenszenves kijelentés, a vállalkozóét is. Hogy példával is éljünk, nem igazán mindegy, hogy 1, vagy 2 peták/km a fizetett díj...
Tehát elérkeztünk oda, hogy egyszer van egy német, isteni mannában tállalt, de egyébként kiherélt piac, ahol primus inter pares, a nyugati munkavállaló és vállalkozó többet ér. Erre természetesen a német valóság gyönyörűen ráborítja a nagyon emberbarát szociális indokot, gerjesztve ezzel egy komoly utálatot a magyar vállalkozásokkal szemben. Az sem elhanyagolható tény, hogy a német és magyar adórendszer jelentős különbség van, így a terhek sem egyformák. Mondanom sem kell, nem a magyar rendszer a vállakozóbarát.
Vizsgáljuk meg az Európai Uniós vonatkozásokat is. Mint azt több helyen lehet olvasni, a német törvény, valamint az ezzel járó kötelezettségek jelentősen ellentmondanak annak a célnak, amelyre maga az Unió létrejött. Már akkor, ha az Unió céljai minden tagállam esetében ugyanazok. Márpedig most nem ez látszik. A szabadpiac, belső piac, szabad verseny, a tagállamok szubszidiaritása mind olyan alapelv, amely kifejezetten követendő, illetve annak kellene lennie. Ebbe természetesen beletartozik az is, hogy az adott ország teljesítőképességéhez valamennyire "passzoló" adórendszer, bérrendszer alkalmazása minden ország saját elbírálási körébe kell, hogy tartozzon. Ennek bővebb kifejtésére nem vállakoznék, de valahol, ha magunkba nézünk, akkor tudjuk, hogy bár az út, ami ide juttata hazánkat, kétséges, és esetenként kétségbe ejtő, de fejlettségi szinvonalunk igen sok területen elmaradt a nyugati országoktól. Lehetne itt beszélni a GDP-ről, meg a többiről, hogy egy magyar munkavállaló értékteremtése kevesebb, mint nyugati kollégájáé, de ez nem az én területem, biztos van olyan, aki ért hozzá és érti azt, amiről beszélek.
A következő bekezdés sokakban fog megbotránkozást kelteni. Nem szabad amellett elmenni, hogy a mai magyar munkavállalók jelentős része még a kommunizmus idején szocializálódott, és nem csak személyes kapcsolataiban, hanem munkamorálban is. A sok cikk-hozzászóló, facebook-betyár nem biztos, hogy tudja a valóságot. Sajnos a mai magyar kamionostársadalom, tisztelet a sok-sok kivételnek, még gázolajszagú kézzel adta át a Donald rágót, a Tobblerone csokit, a gyönyörű vörös törökaranyat, majd dízel nyugati autójával hajtott haza a saját házába. Bizonyára nem ismeretlen ez. Akkor is hivatás volt ez a szakma, de a hétköznapok mágneses, korongeldobó unalmában komoly sikerélmény volt fekete, adózatlan bevételre szert tenni. Sokan nem vették észre, megváltozott a világ. Kapitalizmus lett, ahol valaki vállakozik, valaki meg dolgozik. A siker csupán azon múlik, hogy ezt hogyan teszi. Odaadással, vagy hanyagul. De visszatérve az erdeti vonalhoz. "Igenis keressen egy magyar sofőr annyit, mint egy német" "a magyar vállalkozók rablók" Ismerősek ezek a szavak? Hogyan keressen? Vagy miért ne a közértesek keressenek annyit? Vagy a WC-s néni? Valóban szép lenne, de ez ma hazánkban lehetetlen. Másrészről, és itt ne a nemzetközi, hanem a hazai porondot vizsgálva, természetes, hogy az országon belüli szakmai-felkészültségi, iskolázottsági különbségeket országhatáron belül is illő értékelni. Már amennyire ez lehetséges. De talán jó példa, ha az orvosok helyzetét vetjük össze a kamionoséval. Az orvos: 4 év középiskola, 5-6 év egyetem, 5 év gyakorlat. Ezután, ha szerencséje van, elhelyezkedik bruttó 150.000.-Ft/hó bérezésért. Miért? Ez a hivatástudat. Kamionsofőr: 4 év középiskola vagy szakmunkásképző. És pont. Ezzel nem ledegradálom a szakmát! Ez tény. A gépkocsivezetők, és itt a taxisok, egyéb gépkocsivezetők, mentősök, legtöbbje rendelkezik valamilyen szép szakmával. Lakatosok, autószerelők, kőművesek, technikusok, és sok más szép szakma, esetenként egyetemi végzettség. De legtöbbjük, bár az ország ingyen képezte őket, mégsem dolgoztak egy percet sem szakmájukban. Miért? Na ez nem a hivatástudat. Miért gondolja bárki, hogy mégis a helyzetüket a német vagy angol helyzethez és keresethez kell hasonlítani? Szertném megjegyezni, hogy odaát maga a vállalkozó is pont annyiszorosát keresi a magyar vállalkozónak, mint a sofőr a magyar sofőrnek... A történelem kialakította az országhatárokat, ezzel lényegében létrehozta a különbségeket ország és ország között.
Most jöhez az, amire mostanába felkapták fejüket páran. Igen, Hollandiában magyar gépkocsivezetők pert nyertek a holland munkáltatóval szemben. De ez ebben a témában nagyon arcátlan ferdítés, sőt olyan lázítás, ami a butaságot kihasználva próbál további ellentétet szítani! Az Európai Unió alapelvei között valóban van a szabad munkavállalásról szóló rendelkezés, illetve ennek feltételei. Itt van előírva, hogy a befogadó ország köteles ugyanolyan bért fizetni, mint az azonos pozícióban dolgozó honos munkavállalónak. Sőt, ha nem lenne ismert, ugyanolyan szociális ellátásra is jogosult a munkavállaló, sőt, gyermekének ugyanolyan oktatási feltételeket kell bitosítani, és lehetne folytatni. De ennyi. Remélem érthető, hogy miről is szól ez. Mégis az angolok most próbálják e szociális jogokat jelentősen csorbítani, mert a külföldi munkanélküli munkavállalók jelentős pénzt vonnak el a költségvetésükből.
De van még néhány tény, ami talán említésre méltó. Évente 600 körüli azoknak a fuvarozóknak a száma, akik "becsukják a boltot". Nem azért, mert tele vannak, és elég. Nem azért emelkedik folyamatosan a nehézjárművek biztosítása, mert a biztosító aljas. Azért, mert a károkozások száma igen jelentős, bár állítólag mindenki profi sofőr. Lehet, hogy több vállalkozó kártérítés címén levonást alkalmaz, de ez cseppet sem éri el az okozott károk miatti, évenkénti biztosítási díj emelkedését.
Ugyanakkor van még kérdéses téma. Mit jelent valójában, hogy "nyugaton dolgozunk"? Az, hogy nemzetközi gépkocsivezetőként nyugatra irányuló fuvart teljesít a magyar dolgozó, na az nem igazán nyugati munkavégzés. Mert ha az lenne, akkor a keleti irányba tartó gépkocsivezető is joggal várhatná el a szociálisan és gazdaságilag is kevésbé fejlett ország jóval alacsonyabb bérét. De valahogy ezért senki nem lobbizik... Nem, kérem. A magyar gépkocsivezető magyar vállakozásnál alkalmazva magyar törvényekkel megáldva magyar marad. Még ha úgy is érzi, nem kevesebb, mint német kollégája, sajnos kevesebb. Nem emberileg, nem szakmailag. Csupán születése okán magyar, így Magyarország állampolgára. (Így meg van áldva a hányatott sorsú ország helyezetével.) De cserébe valószínűleg saját tulajdonú lakással, házzal rendelkezik, magyar költségekkel, esetleg magyar lakbérrel, Tesco bevásárlással, (és rezsicsökkentéssel). Még mielőtt hurrogunk: Egy kissebb, 1 szobás lakás havi bérleti díja 5-700 Euro Németországban. Igen, ezt a német dolgozónak ki kell fizetnie. Már ha talál elérhető közelségben olyan lakást, ahova Őt a főbérlő befogadja, és adózik a bérbeadott lakás után. Mert ha nincs ilyen, sajnos messzebbre kell költözni. Még mielőtt irigykedik valaki a német, átlagosan 1.800 - 2.400 Eurós bér miatt, azért az előbbi költségeket mérlegelje. Ja igen, és azt, hogy a németeknél a magántulajdon ingatlan jóval kevesebb polgárnak adatik meg, mint hazánkban.
Hogy hol az igazság? Persze ezt megállapítani objektíven szinte lehetetlen. Mert mindenkit a saját élete és tapasztalata vezérel. De az mindenképpen elgondolkodtató, hogy egy másik ország törvényét, mely kiterjesztése hazánkra egyértelműen természetellenes és jogtalan, nagyon sokan üdvözítően fogadják. De az már cseppet sem zavar senkit, hogy a gépkocsivezető felesége valamelyik nyugati tulajdonú közértben havi 80 ezerért dolgozik, miközben úgy beszélnek vele, mint a kapcaronggyal. De itt említhetjük bármelyik nyugati tulajdonú, Magyarországon működő vállalkozást. Hát kérem mi ez, ha nem a hülyeség legmagasabb foka? Mindezt úgy, hogy a gépkocsivezető havi bére legalább négyszer magasabb a feleségéénél. Ja, hogy több kellene? Persze, itthon mindenkinek több kellene. Ez így van rendjén, ezért hajt a magyar. De ha elfogadjuk, hogy egy másik ország szabálya magyar emberekre és vállalkozásokra is kiterjeszthetőek legyenek, akkor feladjuk azt, amik vagyunk. Feladjuk magyarságunkat, feladjuk a még meglévő, bár megtépázott függetlenségünket. Mert ezek a szabályok nem miértünk alakulnak így! Aki komolyan gondolja, hogy bármelyik nyugati országot érdekli a magyar ember szociális helyzete, keresete, az nagyon komoly pszchiátriai problémával küzd. Az Európai Unióban való belépésünk már elég sok olyan területen elvonta hazánk függetlenségét, ami meghatározó. Biztos, hogy még át kell adni jogainkból bármennyit is?
Utolsó megjegyzés azonban igen elgondolkodtató. A témában haragosan és támadólag megnyilvánuló személyek valószínűleg szakmabeliek. Azért erős jellemrajz, hogy nyilvánosan gyalázzák azokat, akik, mégha nem is az utópisztikus mértékben, de biztosítják a család eltartását. Biztosan újat mondok, de a nyugati világban a munkaadó felé ilyen cselekedet elfogadhatatlan. A tisztelet egyirányú odakint, és nem, nem a dolgozó irányában. Aki nyugaton biztos munkahelyet szeretne, végtelen odaadással és munkaszeretettel kell rendelkezzen. Van mit még tanulni ebben az országban...